versek irások

 

 

"Disznókódás”

 
Gőzerővel ment a munka, munkahelyemen, s közeledett a hétvége.
Kollegám Laci megszólalt: Haza megyek hétvégére, mert le kell vágni a disznót.
Laci nem csak munkatársam volt, de jó haverom is, és tudtam róla, hogy egy nógrádi faluban élnek szülei. Módos embereknek számítanak arra felé. Mi sem bizonyította ezt jobban, mint segítettek fiuknak kocsit is venni. Többször hívott már, hogy menjek le hozzájuk, de nem jött össze, valahogy amikor neki volt jó, én nem értem rá.
Te Laci kérdeztem. Nem lehetne a disznó körül kicsit őgyelegni?
Miért akarsz te ott őgyelegni?
Harmincöt éves vagyok, sem én sem a fiam még nem látott disznóvágást csak a tv.-ben.
Folklór nem lesz az biztos – válaszolta-. Elfértek gyertek nyugodtan, ha szerettek hajnalba kelni. Mikor mész haza Laci – kérdeztem -. Szombat reggel és este jövők is vissza.
Fél ötkor itt, meg itt felveszlek benneteket. Nagyszerű, éljen az „öldöklés”.
Kisfiamat, aki bő 5 éves volt, panelben született és nevelkedett, kioktattam előre:
Csendben maradsz, nem nyúlsz semmihez, ha valamit szeretnél, szólj nekem. Felvirradt a várva várt nap, illetve, még nem virradt mikor elindultunk. Egy jó óra alatt, meg is érkeztünk. Útközben kérdeztem Lacitól. Megbeszélted a szüleiddel? Anyámnak szóltam- de Apámmal  2 éve nem beszélek, de ez faluhelyen nem ritka.
Megérkezésünkkor, üdvözöltem a háziakat.
A pálinka után a sertést kivontatták az óljából, visított is. Már este rossz sejtése lehetett, mert életében először nem kapott enni.
A gazda kérdezett: Kér valaki vért hagymával? Jelentkező nem lévén kiadta az utasítást: akkor lesöpörni a vért.
A böllér jött és elkezdődött a véres jelenet: szúrás, dőlt a vér, négyen fogták le a derék sertést haláltusájában. A disznó visított a gyermek, akinek a vállát erősen fogtam reszketett egész testében.
Nyugi mondtam a kisfiamnak, s még erősebben fogtam a gyereket.
A kutyust, egy pulit előtte elzárták a burgonya verembe, mert egyszer már „rendet tett” a disznóvágáson, mikor visított a sertés szétzavarta a ház népét. Nagy szám volt, mesélte a barátom, a disznó megszúrva rohangált, s minden csupa vér lett. Hiába itt vagyunk az erdőhöz közel, s a kutya arra van idomítva, ha az állat sír, megy és menti.
Miután lelke a disznónak elköltözött erről a világról, kezdődött a pörzsölése. Nem szalmával, hanem PB. Gázpalackkal, melyet egy lavór forróvizben helyeztek el. Vakarták mindennel.
A gyerek meg én néztem. A kisfiam kérdezgetett én válaszoltam. Apu mondta de piszkos az a kutyus. Tévedsz feleltem én. Az a kutyus itt lakik az udvaron, életében még nem volt bent a házban, itt más a kutyus feladata. Megnéztük a csirkéket voltak szép számmal és még sok-sok disznó, amely éppen enni kapott.
Laci – kérdeztem – sokat visított ez sertés vagy keveset? Átlagos válaszolta.
Tél volt rendesen fel voltunk öltözve, s néztük a munka előre haladását.
A fiam nem fogyott ki kérdéseiből. Az egyiket félhangosan tette fel nekem:
Apu: A téli disznóból lesz a téli szalámi? Puff neki, már csak ez hiányzott nekem!
A jelenlévő falusiak igen jól neveltek voltak, nem nevették ki a gyereket csak derültek ki-ki a maga módján. A gazda odajött, hogy hívnak kisfiam: Andris válaszolta csendesebben a fiam. Gyere Andris ezt a disznót közösen feldolgozzuk, apádék meg menjenek a pincébe bort kóstolni. Még annyit, jegyeztem meg csendesen, hogy a gyerek úgy van öltöztetve, hogy nem gond, ha összekeni magát.
Gyere, ne vitatkozzunk, mondta haverom, Apám tud vigyázni a gyerekre ebben egészen biztos, lehetsz.
Azt hiszem, itt értette meg a gazda mi az a városi gyerek, és mi fogalma van a falusi életről.
Miért akartunk mi a disznó körül settenkedni.
Innen, már igen-igen jó dolgom lett. Szabadon nézelődtem – s a borospince után igen virágosnak láttam a világot. Nyílt üstben olvasztották a töpörtyűt, és ez gyermekkoromat idézte, mikor még Édesanyám a zsiszalonnát sütötte ki lábosban.  Sajnos ilyen már nincs, mert korszerű háztartásban olajjal főznek. Ha zsírt akarok, veszek másfél kiló oldalast és megsütöm zsírban, azt lehet kenyérrel enni. De a katlanban, folyamatosan olvasott zsírnak és tepertőnek nincs párja. Készült a hurka és a kolbász. Mindenki sürgött forgott.
Mit nem látok a fiam disznóbelet fuj, kolbászt tölt,- tekerte a darálót rendesen- nagyon jól érezte magát.
De ami az egész dologban a legjobb volt, a disznó hasítása, szétszedése. Nekem új volt, mert a hentes ezt is másképpen teszi.
Szenzációs lett a sült kolbász –nagyon ízlett- de vendégségben nem lehet az asztal lábát is megenni, így bánatomra csak illendően kóstolgattam.
De az evészet fénypontja, mindennek a koronája a Toros töltött káposzta volt. / Szándékosan írtam nagybetűvel, megérdemelte./ Mint később a kocsiban megtudtam haza felé a fiam külön koszton volt, mert a gazda Őróla gondoskodott. Az egész dologban csak attól féltem, hogy nehogy nagy gyomorrontás legyen az ügyben, mert mi a zsírhoz nem vagyunk hozzá szokva. Nem lett. De igen szép nap volt.
Folytatása az, hogy nejem, aki sajnálta, hogy másik fiammal otthon maradt, pár évet csúszott csak, mikor befizettünk a falusi turizmusba, mert panelben sok mindent lát a gyerek, de a falusi életről fogalmai nincsenek.
A kérdése a fiamnak megválaszolatlan maradt. Ma sem tudom, hogy miért téli a téliszalámi, de azt tudom, hogy nem csak téli disznóból készül.

vissza a címoldalra





tukudides.lapunk.hu címoldaláraLap tetejéreOldaltérkép
ingyen honlap
Powered by lapunk.hu